Ez egy mozgalmas, izgis hétvége volt.
PÉNTEK
Megismerkedtem két írrel (Lian és Sarah), akikkel együtt voltunk a hétvégén. Lian szintén gyakornok valahol a Wall Street-en, Sarah pedig a legjobb barát, aki meglátogatja (khmm...khmmm...). Péntek este elmentünk sétálni a Brooklyn hídra. Fantasztikus panoráma Brooklynból Manhatten felé, kellemes édeskés szél fújt (ez költői vót...). Ez egy nagyon pénztárcabarát program volt. Irány a Meatpacking district (ez volt régen a húsfeldolgozó negyed, ma már trendy éttermek, üzletek vannak a gyárak területén) és egy bár. Lecsúszott néhány "signature coctail" (a ház specialitása). Ezek az írek tudnak inni. Én már a második koktélka után visítottam mint egy kismalac ezek meg az ötödik bacardi cola után sem éreztek semmi. Irány tovább. Splash. Buli. Félszar. Aspirin. Alvás. 
SZOMBAT
Napfényt akarok! Napfényt akarok! Dél körül magamhoz tértem. Aspirin. Mosás. Szárítás. Takarítás (hogy mekkora felfordulás tud lenni egy ilyen pici lyukban...). Háromkor nekivágtam a híres Coney Islandnek. Brooklyn legdélibb csücskében körülbelül egy-másfél órányira a citytől terül el az "árnyék nélküli" félsziget. Nevét azokról a nyulakról kapta, akiket itt eresztettek szélnek aztán vadásztak le. Van egy nagyon híres vidámparkja, az Astroland ami az 1920-as évektől üzemel. Itt található a híres Nathan's étterme is, ami egy hotdogos "bódé". Minden év július 4-én hot dog evő versenyt tartanak. Íme a rekordok: NŐK: 39db, PASIK: 66 db. Fekete Laci vajon mennyit tudna benyomni? (jöhetnek a kommentek!)
Ezen a hétvégén Siren Festival volt. Ingyenes koncertek, alternatív arcok. Rengetegen vették délnek az irányt a metróval. A vidámpark területe a legkülönbözőbb arcokkal volt tele. Baromi jó volt. Répa gatya, Vans pantalló, elnyűttnek látszó pólók, libbenő tunikák cicanadrággal, kalap, műanyag napszemüveg és egyéb műanyag kiegészítők (nyaklánc, füllbevaló, karkötő, csitt-csatt).
A beach nagyon tömött, nem nagyon tiszta. Ki kell mondanom: proli wirtschaft van. Pihenni nem lehet, bömböl a zene a Latinók magnóiból, sír a gyerek, pasizik a csaj, anyuka bepiálva neveli a gyereket, mindenhol small talk (hey,how are you, its a nice hot day, wow, yeah, uhhmm, i mean, its like és a barátaik...). Ledobom magam a partra egy nyugisabb részre. Jobbra egy szingli fiú, balra három német lány. A magyar fiú meg középen. Fölöttem a homokban egy feketébe öltözött fekete magyaráz valamit magának. Megcsap a fű szag, vajon ki szívott? Elalszom. A vattacukor árus furcsa angol kiejtéssel hozza a portékáját. Naná, hogy a hisztis, elkényesztetett amerikai kislányok ráharapnak. A csapat dundi kislánya félve nézi, hogy a vékony lányok mit majszolnak. Ő bizony kibírja nyalánkság nélkül. Igazán büszke vagyok rá. Pár perccel később azonban csak felpattínt egy dobozos kólát. Szívem szerint odamentem volna hozzá és kivertem volna a kezéből, aztán jobban belegondolva, hadd igyon, hiszen gyerek. Élvezze az életet. Meanwhile, a feka csávó bepróbálkozik a német lányoknál. Egy kicsit hallgatózom. "I have books in my bag, they are very important books. Its important to have books". Ismét bealszom. Pár perc múlva riadtan ébredek a nagy csöndre. Jaj, eltűntek a lányok, megunták a srácot és odadobtak engem, mint zsenge husit ennek a "könyvkukacnak". Nem akarok rögtön felpattani, néhány percet még nézelődöm majd továbbállok én is. Belevetem magam az igazi prolidzsungelbe. Imádnivaló. Érdekes, sőt szinte lenyűgöz. Bámulom az embereket és ahogy viselkednek. A lifeguard a szűk narancssárga kisgatyájában nézi azt a néhány vakmerőt, aki belemerészkedik az Atlanti óceánba. Az izmos haverjai pedig fektőtámaszoznak. Ki bír többet. Hatalmas hűtőtáskák hevernek mindenhol, isszák a sört meg a kólákat, bömböl a hiphop és szinte csak spanyol beszédet hallok. Na ebből elég volt, mondom magamnak ("Bala drágám, ebből elég volt mára, irány a vidámpark"- valahogy így hangzott).
A vidámpark is lenyűgöző. Olyan wurstli csak nagyobb ajándékokat lehet nyerni. A boardwalkon hullahop verseny és egy igen izgalmas amerikai csemege. SHOOT THE FREAK. LIVE HUMAN TARGETS (magyarul: Lődd le az agyalágyultat. Élő emberi célpontok) Egy "önként jelentkező" srác (mondanom sem kell, hogynem fehér ember) fémesztelenül egy pajzsot tart maga előtt és maszkot visel. Feladat: bombázd szét paintball-lal. Nem hiszek a szememnek!!!! A lényeg, hogy lőjjél le valakit.Nincs jutalom, nincs plüss figura vagy oklevél, amit hazavihetsz, egyszerűen csak az élvezet, hogy rálőttél valakire. Egy kissrác befizeti magát és már lő is. El is találja a rohadékot és boldog a kincsem. Milyen neveltetést kaphatott? Még pattanásai sincsenek, de már az apja megtanította lőni. (Megjegyzem a metróban volt egy hirdetés, hogy 1000 $ jutalmat kap az, aki illegális fegyvertartót jelent be....)
A nap épp lenyugvóban. Bedobok egy limondátét meg egy fish and chips-et a híres/hírhedt Nathan's-ben. A hot dogjáról híres, de a lökött bazsi a rossz sorba állt és ott csak fish and chips volt. Jó lesz az is.... Egy óra az út haza. Légkondi van a metróban. Fázok, nyűgős vagyok. Este nem megyek bulizni.
VASÁRNAP
Újdonsült ír cimboráimmal ma turistásat játszunk. Kicsit kések a reggeli találkáról. Kávé a Starbucksban papírpohárból (by the way, a legtöbb Starbucksban adnak normál csészét is ha kérsz, persze nehéz előkeresni meg el kell mosni, mert már poros, de attól még van és olyan finom belőle inni a capuccinot) és lazacos bagel meg egy cukros doughnot. Így kell indítani a napot. Ma meghódítjuk Amerikát. Irány Lady Liberty, a Szabadságszobor. A menete: jegyvásárlás, sorban állás, sorban állás, frissítő üditő, utcazenészek, kamerázó indiaiak, még több sorban állás, fel a hajóra, tömegnyomor, elindulunk, jajdeszép, húdejó, deizgalmashej. A princess (mi így hívjuk a szobrot na meg néha big bitchnek is) büszkén áll a kis szigeten. Kiszállunk, audio tour, uncsi, fényképek itt, fényképek ott, fényképek megint itt, aztán megint ott. Vissza a hajóra. Közeleg a napszúrás. Kiszállás Ellis island. Ide érkeztek a bevándorlók a múlt század közepéig. Nagyon izgalmas történeteket olvasok és a kiállítás is érdekes, de az íreket nem dobja fel a dolog. Gyorsan távozunk. A nagy adatbázisban megkeresem a rokonok nevét és lám ott van Laurence and Henriette Mezey neve, akik 1918 körül hajóztak be az országba (a család azóta is csak gyarapodik..). Az amerikai cenzus szerint majdnem 1 millió magyar van az USA-ban... Az illegálisokról akkor még egy szót sem ejtettünk.
Vissza a hajóra - kiszállás - lám ott van Spiderman! - metró - belváros - shopping - japán kaja - haza - chillin'.
Ezzel persze nem ért véget a nap. Este egy piano bárba tartunk, ahol az ír srác egyik haverjának van a szülinapja. Ő még nincs ott. Iszok egy pohárka bort (10 dollár). Iszok még egyet (8 dollár). Itt a pincérek nem kapnak fizetést. Az a pénz üti a markukat, amit borravalóként kapnak. Rémes, bár állítólag jól lehet néha keresni. Éjjel egy óra van és arra gondolok, hogy hogy fogok másnap reggel felkelni és dologzni jönni. Sebaj, kezdődik a koncert. Lady GAGA. Kurva jó. Teljesen el vagyok alélva, annyira alternatív, de mégis mainstream. A csaj szexy fehérneműben és egy gyöngysorral a nyakában valószínüleg beállva szintizik és énekel a színpadon. Társa a bajban Lady Starlight,aki már nem annyira merész öltözködésben. Ő a DJ. Zenei betét, majd tánc performance, risza-risza. Látványosak a csajok és még jó zenét is játszanak. Gwen Stefani és Paris Hilton fúziójából születettek a dalok. Vicceseket énekel. Tessék a myspace-en megnézni a profilját(www.myspace.com/ladygaga).
Koncert után tánci-tánci az emeleten. Lady Gaga is velünk tart, most már inkább Lady Gogo lehetne, hiszen a színpadon riszálja magát és gyűjti be a dodókat a bugyijába.
Taxi haza. Alvás. Néhány óra múlva munka. Jaj.
